A Hit Gyülekezete néhány tévtanításának cáfolata
A szerzői jogi törvény kimondja (34/A. § (1):
A művet
a) a forrás, valamint az ott megjelölt szerző feltüntetésével kritika vagy ismertetés céljából, illetve
b) a mű felidézése, valamint humor vagy gúny kifejezése útján, karikatúra, paródia vagy stílusutánzat (pastiche) céljából bárki felhasználhatja.
(2) Az (1) bekezdés szerinti felhasználás során az eredeti műből való átvételre a cél által indokolt terjedelemben kerülhet sor.Ebből következik, hogy én, aki kritika céljából idézem vagy átveszem ellenfeleim hozzászólásait, a törvény által definiált "szabad felhasználás" egyik esetét valósítom meg, és ehhez nem kell tőlük engedélyt kérnem. Éppen az volna tisztességtelen eljárás a vitakrónika összeállításakor, ha nem közölném ellenfeleim érvelésének teljes szövegét. Ha bizonyos vitapartnereim utólag szeretnék visszavonni e hozzászólásaikat, akkor azokat kivágom e kivonatból. Persze az ilyen hozzászólásokból vett idézeteimet ekkor is érintetlenül hagyom.
A mai hamis evangélium az "egyéni" kereszténység, vagy ahogy a katolikusok mondják: az "árukínáló egyház", amelyben mindenki kis bevásárlókocsival jár körbe, és kiválasztja azt, amire szüksége van. Óriási szükség van az Egyház közösségi voltának megismerésére, megőrzésére, mert Krisztus Teste nem levágott kezek, lábak és belső szervek egy kupacon heverő tehetetlen tömege, hanem élő szervezet, amely Isten szándéka szerint "szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben" (Ef 4,16). Ezért döntöttem én is úgy, hogy az Efézusi, Filippi és a Kolossei levelet előbb fogom magyarázni a házicsoportban, mint mondjuk a Jelenések könyvét. Az individualizmus majdnem olyan súlyos tévedés, mint a törvénybe való visszazuhanás. És amíg a karizmatikus tanítók csak az egyénnek prédikálnak mindenféle csodálatos élményekről, ez a torzulás nem is lesz orvosolva, és az önzés lassan az egész mozgalomból kiöli a szolgáló lelkületet.
Idézet a jómagam által Arnott könyvére írott kritikából
Az új hullám bírálata
|
Itt nem pénzügyek vagy politikai ügyek kiteregetése található, hanem egy olyan újkeletű tünetcsoport elemzése, amelynek hatására az emberek transzba esnek, hisztérikusan nevetnek, állathangokon szólnak, részegen tántorognak, a földön hemperegnek, és mindezt úgy próbálják beállítani, hogy a Szentlélek betöltötte őket. A kanadai Torontóban 1994 elején indult be ez az "új hullám," és a Hit Gyülekezete még ugyanebben az évben importálta a "torontói áldást." Hatására a prédikációk színvonala a nullára esett vissza, és számos régi keresztény átment más gyülekezetekbe. Azóta a vezetőség is észrevette, hogy az élmény egymagában nem elég, és újra van tanítás is; de az új hullámot ma is a Szentléleknek tulajdonítják. | ||
Az interneten hosszú vitát folytattam egy mérsékelt torontóista amerikai fiatalemberrel a "szent nevetésről. (1995)" Ruff Tibor (filozófus és teológus) írt egy cikket a HGY folyóiratába, amelyben megkísérelte azzal megtámogatni a jelenségeket, hogy Isten mindig rejtelmesen cselekszik. Erre közvetlenül a szerkesztőségbe küldött cáfolattal (1995) feleltem, de mindmáig semmiféle választ nem kaptam. (A kritikát meg sem kapta, de ma már tud róla.) |
Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene De a szaporodó ellenvetések nyomán a vezetőség úgy érezhette, hogy erősebb érvekre van szükség, így a padlófogásos tünetegyüttes mellé Torontóból behozták a használati utasítást is: lefordították és kiadták John Arnottnak a torontói áldást védelmező könyvét. Erre én egy bírálatot írtam, amit annak rendje és módja szerint átadtam a vezetőségnek, de erre sem jött válasz. Ezt a bírálatot (1997) az eredetihez képest kis módosításokkal közlöm. |
A prófétalelkek engednek a prófétáknak Már majdnem készen van Dr. Michael L. Brown "Senki ne csaljon meg titeket" című könyvének bírálata. Ez a könyv elsősorban az új hullám amerikai internetes kritikusai ellen íródott, akik nem hisznek abban, hogy a Szentlélek ajándékai ma is megkaphatók. Ennek megfelelően Brown stílusa is igen darabos, agresszív és szónokias. Én megpróbáltam érvei közül minden olyan elfogadni, amely a Bibliával összhangban van, de a fennmaradó vitaanyag (1999) még így is legalább kétszerese az Arnott könyvére írott cáfolatnak. |
A szakadás
|
A Budapesti Autonóm Gyülekezet tagjainak kiszakadását végső soron a Hit Gyülekezete vezetőjének, Németh Sándor vezető lelkésznek dölyfös vezetési stílusa és felszínes tanítása okozta. Szemléltetésül megmutatom, milyen stílusban válaszoltak a főpásztor köré csoportosuló vezetők azon presbiterek és más vezetők javaslatára, akik óvatosan és tisztelettudóan reformokat sürgettek a tanításban és a vezetésben. Ezen levél hatására rövid habozás után kiléptem a HGY-ből. Kilépésem bejelentését egybekötöttem a HGY által a reformereknek korábban írt elutasító nyilatkozat cáfolatával. (1998) Új felekezetem védelmében máris harcba kellett indulnom az interneten. Az Internetto és az Index nevű fórumokon már egy sor cikket írtam részben felvilágosító, részben meggyőző célzattal (1999). Mivel ott ezek hamar elsüllyednek, ideiktatom őket. Ugyanilyen céllal összegyűjtöttem némi háttéranyagot is - természetesen ez nem a HGY teljes arculatát akarja jellemezni. | |
|
Hozzászólások |
Háttéranyag |
Ima a HGY-ben az ellenség romlásáért
|
Németh Sándor a "dühöngő zsoltárt" prédikálja 1999 végén a kezembe került Németh Sándornak, a HGY vezető lelkészének egy magnókazettára felvett prédikációja, amelyben arra biztatja nyáját, hogy az őket rágalmazó ellenségeik ellen bátran intézzenek Istenhez olyan imákat, amelyekben ezen ellenségekre csapásokat és romlást kérnek. Az indoklás: csak így döbbenhetnek rá az illetők arra, hogy rosszat cselekszenek, és csak így térhetnek meg. Az átkozódó ima tehát NS szerint a keresztényi szeretet nélkülözhetetlen eszköze. A prédikációt szóról szóra begépeltem, és postáztam az Index fórumra. A dologból sértődés lett, mert NS zalai tájszólását is hűen lekottáztam. Az ott hadakozó HGY-sek rosszindulatúnak és uszítónak bélyegeztek engem, de érdemben alig mertek érveket felhozni a prédikáció mellett - és amit mondtak, az is inkább őket minősíti, mint engem cáfol. Másrészt felháborodásukkal legalább a hitelességét igazolták az írott szövegnek, így immár nincs arra szükség, hogy honlapomra hitelesítés végett hangfájlokat rakjak. A vita hosszan folyt, hátráltatva néhány HGY ellen acsarkodó fórumtárs fedezetlen mocskolódásaitól, aztán elhalt. A tartalmasabb hozzászólásokat kigyűjtöttem és elérhetővé tettem (1, 2, 3, 4, 5 +1). Sajnos az alacsony színvonal miatt nem volt kedvem tisztességesen megformázni, sok virnyogást kellett törölnöm, és a végét, ahol a téma kiúszott a képből, egyszerűen levágtam. Magát a prédikációt háttéranyagnak szánom, ezért stilisztikailag megszerkesztve külön is megjelentetem. A topikban sokan azt mondták, hogy ezzel szerzői jogot sértek, de ez az a helyzet, amikor e szemrehányás csak a tehetetlen dühöt leplezi. Cserébe nem fűztem hozzá bírálatot, csak stilisztikailag fésültem meg némiképp. |
E prédikáció visszhangjai Annak hatására, hogy Bartus László az Országgyűlés emberi jogi bizottsága előtt panaszt emelt ellene, Németh Sándor a Hetek című újság hasábjain próbálta védelmezni a fenti romláskövetelő prédikációját, és Bartust mindennek elmondta. Az Index fórumra elküldtem ennek a cikknek a teljes szövegét és bírálatot adtam rá. Itt sietek leszögezni, hogy nem értek egyet Bartus Lászlónak azzal a döntésével, hogy a közvélemény után immár a politikusokat is bevonja a HGY elleni agitációjába. Kívánom, hogy se Németh Sándort, se a Gyülekezetet semmi bántalom ne érje. Amikor én több ízben kiálltam Bartus mellett, nem úgy tettem, mintha Németh Sándor romlása a fő célom volna. Képességeim szerint az igazság mellett kívánok kiállni, és ezt nem fogom egyetlen emberhez sem hozzáláncolni, még ha nagyjából egyetértek is vele. Ennek nyomán Molnár Róbert kisgazda képviselő a HGY-t az országgyűlésben megtámadta és banánköztársaság-szerűnek (stb.) nevezte. Azt javasolta, hogy parlament szigorítsa meg az egyházalapítás feltételeit, ezzel módosítsa az egyházügyi törvényt. A plenáris ülés a Ház vallási, kisebbségi és emberi jogi bizottsága elé utalta az ügyet. A hír hallatán előbb a BAGY presbitériuma, majd huszonkét kisegyház is ellenvéleményt juttatott el a bizottsághoz. Ezen kívül mellékelem Molnár Róbert egy televíziós vitájának részletét a HGY-be járó SZDSZ-es Mészáros István képviselővel. |
|
A fórumos vita utóélete Az ügynek tizenkét év múlva siralmas és éppen emiatt sokatmondó visszhangja támadt. Egy névvel aláírt HGY-tag dühös levelet írt nekem e prédikáció kapcsán, melyben az ellenséghez való viszonyról szóló HGY-s tanításnak félremagyarázásával vádolt meg. Ezzel egyidejűleg postaládámban koppant egy nyers hangú felszólítás a Freewebtől (amihez tudni kell, hogy a leporollak.hu honlapon kívül ebben az időben még létezett a régi honlapom is): "Bejelentés érkezett miszerint, valótlan és megtévesztő tartalmat közöl az oldalán. Kérem távolítsa el a jelzett tartalmat mielőbb!" Az ezt követő utalás nem is a romláskérő prédikációra mutatott, hanem a HGY-viták jelen gyűjtőoldalára. Én ennek nyomán úgy válaszoltam az illetőnek, mint magának a feljelentőnek, de ezt ő az egyik ezt követő levelében tagadta, majd méltatlankodni is kezdett a vád miatt. Ezt aztán bocsánatkérés kíséretében visszavontam. Ellenfelem viszont nagyon gyengén szerepelt: a romláskéréses prédikációt meg sem próbálta megvédeni, csak hites és karizmatikus közhelyekkel dobálózó sértődött szólamokat vágott hozzám, és a témára nem is kísérelt meg visszatérni. A vitakivonatban az őáltala írt leveleket az első kivételével csak annyiban közlöm, amennyi belőlük az én válaszaimba idézetként átkerült. Jóval később egy Claire1979 nevű fórumtárs érkezett, és megpróbálta megvédeni NS prédikációját a Jézus szavával való megcáfoltatás ellen. Mivel azonban meglehetősen impulzívan fogalmazott, egy szónoki fogása után a vita súlypontja áttevődött a "ki mit mondott és mit adott a másiknak a szájába" műfajába. A kivonat a végére egészen átment módszertani cincálásba. E vita kiújulása Claire1979 teljes szétesésével zárult. |
|
Egyéb
|
Tömör véleményem némely HGY-s tanításokról Az Index fórumon sürgették, hogy a BAGY mondja ki, hol határolódik el a HGY teológiájától. Ezt én nem tudom saját közösségem vezetői helyett megtenni, de a magam részéről mellékelhetem saját javaslataimat. Ezek némiképp szelídebb hangnemben be lettek terjesztve a vezetőség elé (1998. november), s egy részletes megbeszélésen a java jogosnak is találtatott. Különböző okokból (pl. félreértés veszélye azon tagok részéről, akik nem elsősorban teológiai okból jöttek el a HGY-ből) mégsem készült el a sürgetett hitnyilatkozat. Figyelmeztetés: az itt található anyag nem a BAGY hivatalos állásfoglalása, csak az én beterjesztésem. Viszont a BAGY által eddig (már 1998 nyarától) kiadott bibliaiskolai kazetták (kaphatók: a BAGY istentiszteletein, Material Center, 1134 Bp. Róbert Károly krt. 54-58., vasárnap délelőtt 10:00) jórészt ugyanilyen céllal készültek: elhatárolni a tanítást a HGY-ben látott hiper-karizmatikus és mágikus-babonás szélsőségektől - anélkül, hogy sutba vágnánk pl. a nyelveken szólást vagy a betegekért való imát. |
Vita a HGY írott hitvallásának egy pontjáról Az Index fórumon 1999 végén fellángolt egy elég dühödt vita arról, hogy a HGY-nek van-e "hivatalos tanítása," amit érdemes támadni. Itt a római katolikus topikokban már bemutatkozott Rez volt a leghangosabb, aztán mikor elfogyott a puskapora, szintén r. k. Fuly folytatta a harcot, de ezúttal a tőle megszokott színvonal alatt, egyetemes keresztény tételekbe is belekötve. Kénytelen voltam keményen megtámadni és állításainak pontosítására szorítani, a HGY hitvallását pedig megtisztítani a ráfröcskölt sártól. |
|
Nyelvtani, teológiai elemzések Az "eksztázis" szó újszövetségi előfordulásaival foglalkozik egy internetes hozzászólásom. (1999) Az Isten Igéjére az Újszövetség két szót használ: "Logosz" és "Rhéma." Először az igehelyeket gyűjtöttem ki (2001), aztán elkészítettem az elemzésüket (2004). Ezzel együtt csokorba szedtem az angol nyelvű hálón szerteszéjjel olvasható olyasfajta értelmezéseket, melyek szerint e két szó közt lényeges jelentésbeli és teológiai különbség van. |
A "Rágalmazásellenes Munkacsoport"
A 2000. évben megszaporodtak a HGY elleni politikai, pénzügyi és személyes támadások. Ezért a vezetőség egy olyan részleget állított fel, amely aktívan részt vesz a közélet befolyásolásában: közlemények kiadásával és kósza híresztelések tényszerű helyretételével védi a HGY becsületét. A munkacsoport ténykedése elsősorban a bírálók magánéletében való vájkálásban merült ki, majd csendben ki is múlt. Az ugyanilyen témájú indexes topikból kimásoltam a hozzászólásokat (1, 2, 3) amelyek elkeseredett birkózásról árulkodnak, de lényegében megbízott HGY-s szószóló nélkül. Vitapartneremmel (KRI, később saját Semsei Ferenc nevén) Piszter Ervin viselt dolgainak tárgyalásától a teológia létjogosultsága felé tértünk el. A vita azóta elcsendesedett, és Feri is összekülönbözött a HGY-vel több teológiai és gyakorlati kérdésben. 2003-ban papíron eljuttatott egy beadványt a vezetőkhöz, de érdemi választ ő sem kapott. A fórumokon továbbra is a HGY tagjának vallja magát, mert soha nem zárták ki, de erős bírálatokat fogalmaz meg felekezete ellen, mindazonáltal megtartva azt a tiszteletet, amelyet a közös hit igényel.
Ruff Tibor jegyzete a "szolgálati ajándék" nélkülözhetetlenségéről
Ruff Tibor a második legnagyobb tekintélyű teológiai szakértő a Hit Gyülekezetében: a Szent Pál Akadémián a leendő HGY-s teológusokat tanítja. A "Kérdések a Hit Gyülekezetéről" című topikban 2006-ban szóba került egy kijelentése, amelyben láthatólag az első tekintélyt próbálja aládúcolni. Forrása a "Bevezetés az Újszövetségbe" című ideiglenes jegyzet (2001), és műfaját tekintve magyarázat volna az 1 Kor 1,11-hez: "...mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé." Így szól: "Aki azt mondja, hogy "én meg Krisztusé", az valójában megtagadta a szolgálati ajándékot és azt hitte, hogy tud szolgálati ajándék nélkül Krisztushoz tartozni."
Az idéző, a HGY-ből pár éve kitaszított, polgári nevén is jól ismert Vfo hamarosan vitába bocsátkozott a HGY-s Vámmentessel, és ennek közepébe meghívott engem is. (Vámmentes mérsékelt HGY-védő, talán az egyetlen, aki 2006-ban ezzel foglalkozik a topikokban, amelyekben a többé-kevésbé megfontolt HGY-bírálók számban és erőben egyaránt uralnak.) A vita súlypontja lassacskán kettőnk közé csúszott át, de a teljesség kedvéért idézem az egész vitaanyagot a téma felvetődésétől kezdve. Ebben nagyon sok (magyar) nyelvtani szövegcincálás található: Vámmentes szerint Vfo félreértelmezte Ruff Tibor kijelentését, mert az csak olyan hívőket vesz célba, akinek a környezetében vannak "szolgálati ajándékok", azaz magyarul: karizmatikus egyházvezetők. Én némi ingadozás után Vfo álláspontjára helyezkedtem, és felvettem Vámmentes kesztyűjét: elemzéseim még az övéinél is hosszabbak és aprólékosabbak. Bár vitapartnerem jelezte, hogy készíti a cáfolatot, az mostanáig nem érkezett meg.
2008 végén, amikor már csak hébe-hóba tért be egy-egy HGY-s vitázó a Kérd. HGY. topikba, Dam-Ba topiktárs (aki korábban a HGY éles hangú és goromba bírálatával hívta fel magára a figyelmet) fokozatosan megváltoztatta hozzáállását. Elérkezett arra a pontra, ahol már nem tudott közösséget vállalni a HGY-t ott bíráló fórumtársak némelyikének szerinte vaskos vagy cinikus hangvételével. Több hozzászólásban is hangsúlyozta, hogy az egész topikot értelmetlennek tartja, és egyre erősebben támadta a törzsgárdát. Ebben a kivonatban viszont sajnálatos módon éppen a legszelídebbet, Báthory Ödönkét szemelte ki célpontnak, és egy emlékezetes írásában azt a végzetes szót mondta rá, hogy "spicliskedtél." Erre persze nem tudott bizonyítékot hozni, másrészt viszont hiúságból nem is akarta visszavonni a szavát, hanem inkább egyre görcsösebben próbált neki más jelentést tulajdonítani. Szomorú kapálózását egyre rosszabb volt nézni, mert természetesen mindenki nekiesett, és páholta, ahol érte. Én sem maradtam tétlen: kendezve és az általa írottakat hosszan csócsálgatva mutattam ki neki, hogy a topik nem okafogyott, és hogy ő volt a békebontó. A hosszas ütlegelés végül kicsikart belőle egy mélyről jövő kiáltást, amit én kész voltam a bocsánatkérésre való hajlandóságnak tulajdonítani, de más topiktársak egészen addig erősködtek, míg Dam-Ba tényleg vissza nem vonta az általa alkalmazott szót. Röviddel ezután a moderátor leállította ezt a témát. Az események ezután lassan túlterjedtek ezen a kivonaton, de a lényeg itt olvasható. A kivonat jól jellemzi az ex-HGY-sek által belakott, és a HGY-t lagymatagon védelmezők által szórványosan látogatott HGY-topik légkörét.
Életkép a Kérd. HGY. topikból
2009 nyarán a Kérdések a Hit Gyülekezetéről topik vitái eléggé megsűrűsödtek, úgyhogy készítettem belőle egy bővebb kivonatot. Ebben nincs központi vitaszál, csak vegyes témák: maffia-e a HGY, mocskosszájúak-e a HGY itteni bírálói, volt-e értelme a HGY-ben írt és beadott bírálataimnak, és hasonlók. A vitában a HGY-s apologéták utolsó mohikánja, Belll is részt vett, de mostanra eléggé eletikátlanodott, és felekezete handabandázó katonájaként vigasztalan látványt nyújtott. A címadó Kenetalattnőapálma fórumtárs valószínűleg egy régebbi nick reinkarnációja, és még nálam is keményebb HGY-bíráló. Vele azon vesztem össze, hogy a keresztény vallás úgy egészében káros-e, illetve hogy Kálvin, a logika meg a teológia mennyire fojtja meg az Isten országát. De volt ezeken kívül sok más téma is. Persze a végére ellenfelem a szokásos forgatókönyv szerint szépen elterült, miközben szája szélén habzó személyeskedések türemkedtek elő.
Szekta-e a HGY?
Nagyon sok ember, aki a HGY-t csak hírből vagy tévéből ismeri, hajlamos különféle érzelmieg töltött hívószavak alapján kurtán beskatulyázni. Egy ilyen hívószó a "szekta." A Kérd.HGY. topikba is be-behajigálta a (különben teljesen vitaképtelen) Villámló A szektavezér hétparancsolata címen ismert humoros írást, ami Pratkanis és Aronson pszichológus szakemberek A rábeszélőgép c. könyvének egy fejezete alapján készült, és a szektaképződés és -működés mechanizmusát akarta szociológiai szempontból, csattanós leegyszerűsítések útján jellemezni. Én mindvégig nehezményeztem, hogy ezen írás mellé nem csatolt senki bizonyítékot arra nézve, hogy a HGY tényleg teljesíti ennek kritériumait. Azután sokadjára ezt szóvá is tettem. Emellett rámutattam arra is, hogy a szektának általam használt fogalmát a szociológiai szempont nem meríti ki. Vitapartnernek Don Vittorio ajánlkozott, és a maga nemében páratlan, színvonalas párbeszédet folytattunk. Meggyőznünk természetesen nem sikerült egymást, de igen előremutató módon azt is megállapítottuk, hogy miért nem. Aztán Auréliusz is megérkezett: vele már egyenetlenebb színvonalú vitát folytattam, de mivel személyesen is ismerjük egymást, ez nem mérgesedett el. Itt van a kivonat.
A bővölködéstan
E nagy jelentőségű kérdés maga is több altémára tagolódik, s amint illik, ezek a HGY-s topikokban rendszeresen előkerültek. Az ide tartozó vitákból összeállítottam egy bő válogatást, amely egyelőre nem teljes.
A vita először Kocsis Tamás ismert tanulmánya, A bizniszkereszténység prófétái kapcsán robbant ki. Egy tanult és módszeres HGY-s vitázó, Furcifer állt ki a porondra, és vele meg is próbáltam egy színvonalas csörtét vívni bővölködésről, tizedről. Sajnos ő inkább Maaancus fórumtársak felelgetett. E nicket azóta törölték, úgyhogy hozzászólásait ma már nem tartalmazza a fórumon lévő archívum. Ezért őket az itthoni mentvényből pótoltam. A vitában már-már szokásosan alacsony színvonalát hozta Belll, aki Kocsis Tamást római katolikussága miatt meghallgatás nélkül ki akarta tenni a szorítóból. Én erre kimutattam módszerének farizeusi voltát.
A HGY.tév. topikban egy részletes és tárgyra törő vita zajlott Kenneth Copeland bővölködéstanáról, azon belül is leginkább arról, hogy vajon e munkával szerzett jövedelmet Copeland a bővölködés egy fajtájának tartotta-e, netán ezt tagadva alkalomszerűen becsmérelte. Itt a tized kérdése is előtérbe nyomult. Az anyagot hosszúsága miatt feldaraboltam: 1 - 2 - 3. Kegyeleti okból megemlítem, hogy e vita során a magát már kereszténynek nem tartó, de az én mércém szerint igényes kultúragnosztikus fórumtárs, Serenic egy kései utódnickje, Kongruens elhullott - de nem az itteni szavai, hanem valami távoli politikai ügye miatt. Az ő tartalmas hozzájárulását szintén az itthoni mentvényből iktattam vissza. Leginkább egy kis vitaképességű, de annál lendületesebb fórumozó, Bnj777 (később ugyanő más nickeken: Nóra7, Eperíz, Fügeíz) próbálta védeni a HGY-s tanítást (akkor még HGY-sként), de széteső gondolkodásával csúfosan leszerepelt.
Ennek a vitának egy eléggé személyeskedő folytatása is lett a Kérd.HGY. topikban, ahol Nóra7 megpróbált újra helytállni, de ismét kudarcot vallott. Álláspontjának erős tematikus bírálata és az őt eljárásának hibái okán érő kritikák miatt a vita teljes sértődéssel zárult Nóra7 részéről. Én mindazonáltal igyekeztem az öncélú csúfolódást elkerülni, és az érdemi vitaszál elejtése után bántó személyeskedés helyett csak módszertani jelleggel minősíteni őt. A Copeland körüli egész vita elsőrendű forrásanyag a Nóra7-tel vívott csetepatém készülő nagy dossziéjában, ezért a feltárt időszakból (amíg tudniillik a téma folyamatosan a felszínen volt) minden lényeges hozzászólást beemeltem.
Az evolúció
Ezt a témát a megtérésem utáni első két évben eléggé kényelmetlenül méregettem, mert felekezetem, a HGY nem vértezett föl sem engem, sem másokat épkézláb érvekkel, ami az ügy tudományos oldalát illeti. Dr. Tóth Tibor cikkei illetve Werner Gitt könyvei voltak azok, amelyekre akkoriban támaszkodhattam. És egy darabig ismételgettem is a bennük foglaltakat, de matematika-fizika szakos egyetemistaként egyre kisebb meggyőződéssel. Aztán egészen elhallgattam ebben az ügyben, és úgy döntöttam: se pro, se kontra nem foglalok állást. Egyszerűen úgy rendeztem el magamban az evolúció ügyét, hogy két pillérre helyeztem álláspontomat: (1) hogy a puszta materialista evolúció természettudományi képtelenség; és (2) hogy a teista evolúció teológiai képtelenség. Mintegy öt év múlva, az ezredforduló környékén viszont már a teista evolúció kimondatlan híve voltam, de még közelről sem kidolgozott alakban tettem magamévá. Kifejezetten taszított Teilhard de Chardin misztikus és pelagiánus zsargonja. Biológiai képzettségem is fölöttébb hiányos lévén, elsősorban a fizika ill. a csillagászat oldaláról kerültem abba a kényszerbe, hogy elfogadjam a több milliárd éves időtartamokat. Éppen ezért nem is vállaltam semmiféle evolúcióvitát, tudván, hogy ez a biológiához nem értő keresztények részéről heves érzelmi kilengéseket eredményez, és őket a teista evolúcióhoz tartozó képletes teremtésértelmezéssel nemigen tudnám meggyőzni.
Így álltak hát a dolgok, mikor 2012-ben egy volt HGY-ssel, akivel már korábban is leveleztem, eddig a témáig nyúlt a beszélgetésünk. Kezdetben beérte néhány enyhébb figyelmeztetéssel, de mikor már a hitemet is elkezdte kétségbe vonni, én is keményítettem a hangon. Tőlem telhetőleg igyekeztem legalább bibliamagyarázati és teológiai oldalról körülbástyázni álláspontomat a fundamentalista bibliaértelmezéássel szemben, de a biológia terén sajnos sebtében kellett utánaolvasnom ennek-annak. Így hát a vitaanyag ebből a szempontból meglehetősen egyenetlen: néhány sztereotip példa után rendre elkanyarodtam a fizika, a csillagászat vagy a bibliamagyarázat felé.
Ellenfelem, egy kreacionista csoport tagja azonban egyre erősebben feszült a témának, olyannyira, hogy ahol saját tudásával nem győzte (elvégre ő sem volt biológus, hanem a Szent Pál Akadémiát járt egykori HGY-s), ott leveleimet kéretlenül továbbküldte saját kreacionista csapattársainak, akik hol elfogadható, hol meg minősíthetetlen színvonalon kezdték cincálni az általam írottakat. Nekem meg - rengeteg iskolai tennivalóm mellett még napi nyolcvanöt kilométer lebiciklizése után - alig volt időm, hogy lépést tartsak velük. A vita hetekig állt, olykor meg irdatlan konzervirományoknak részükről való hozzámvágásával folytatódott. A végén ketté is vált, mert a társaság egyik tagjával, egy teremtéshívő biológussal folyó különlevelezésemet elszakítottam az eddigi vitától, mert őt már egy korábbi találkozásból ismertem, és tudtam, hogy ha valaki itt érdemben tud velem vitázni, az ő lesz. Ezt a leválasztott levelezést a kivonatban nem is közlöm, hanem külön - ha valamelyest nyugvópontra ér.
A fővita viszont alaposan eldurvult. Ellenfelem egyre jobban felhergelődött, én meg eléggé keményen bántam vele, tudván, hogy érdemi válaszokra már nem számíthatok tőle, csupán egyre vadabb konzerv-ömlesztgetésekre. Így is lett: az illető elkezdett velem bábszínházasdit játszani (szavakat adva a számba, és azokat gúnyolva), illetve makacsul azt követelve, hogy minden konzervét rakjam ki a honlapra (a vita közben felvetett, s őáltala is engedélyezett vitakivonatba). Ugyanakkor vállalnom kellett, hogy kitörlöm a kivonatból az ő neveiket és emilcímüket, valamint az olyan adatokat, amelyekből ők könnyen azonosíthatók volnának. A beömlesztvények kirakását mindaddig vállaltam is, míg a vita vége felé egy fáradságosan megírt válaszomra csak érzelmileg túlfűtött hőbörgést és újabb konzerveket kaptam az illetőtől. (Ez utóbbiakat már nem teszem ki.) Ezzel egyidejűleg ellenfelem tiltólistára is tett, azaz leveleim nem érkeztek meg hozzá. Ezt azonnali felhívásnak tekintettem, hogy elkészítsem és honlapomra kitegyem a krónikát.
Ki-ki olvassa ezt a témához illő komolysággal, tudván, hogy elsőrenden nem hitkérdésről van szó, mégis olyan ügyről, melyből becsületes keresztény hívők sokszor hitkérdést csinálnak - és itt hamar esik a sértődés, sőt a kárhoztatás. Nekem ilyesmi soha nem állt szándékomban: ellenfelem rángatott bele ebbe a vitába, ő kezdett hozzám konzerveket vagdosni, és ő nevezett hitetlennek is. A végén teljesen leolvadt, és egészen kifordult magából, színpadiasan visongva és ripacskodva elhordott mindennek. Noha kezdetben azt követelte, hogy a személyes megjegyzéseket vágjam ki a kivonatból, én nem teszem, mert azzal elveszne a vita légköréből egy fontos összetevő: az érvelésében kifulladt kreacionista tehetetlen dühe és ellenfelére rávetített sokféle sztereotípiája. Tanulságos kivonat ez, és remélem, soha nem lesz keményebb csörtém teremtéshívőkkel.
Vita a szentírási kánon létéről
Ez a vita egy levelezési listán zajlott, és igen különlegesnek volt mondható. Egy kis, (eredeti nevén) már nem is létező gyülekezet vezetői és bizonyos laikus tagjai kezdték el az ötletelést arról, hogy mi szerepeljen a gyülekezet bibliaiskolai anyagában. Ennek megfelelően a hozzászólások is sokfélék voltak, melyek közül csak az enyéimet, illetve az azokhoz kapcsolódókat gyűjtöttem össze e kivonatba. A vita kéthetes "sprintekben" zajlott, ezalatt kellett a hozzászólóknak összedobniuk annyi közös bölcsességet, amelyekből a sprint nyitója valamiféle végkövetkeztetést fogalmazhatott meg a témában.
Az első téma a Biblia volt: tekintélye, lezártsága, kánonjának tulajdonságai. Én képviseltem a klasszikus protestáns felfogást, két vitapartnerem pedig egy nem tipikus karizmatikus álláspontot, amelyben még a pusztán emberi közmegegyezésen nyugvó bibliai kánon, és ebből fakadóan az új ihletés alapján továbbírható Biblia ötlete is fölmerült.