A REFORMÁCIÓ ÉS ELLENREFORMÁCIÓ KORÁNAK
EVANGÉLIUMI KERESZTYÉN (REFORMÁTUS ÉS EVANGÉLIKUS) EGYHÁZI ÍRÓI
SZERKESZTI ÉS KIADJA: DR. INCZE GÁBOR
IV. SZÁM
PRAXIS PIETATIS
azaz
KEGYESSÉG GYAKORLÁS
melybe befoglaltatik,
mint kelljen a hívő keresztyén embernek
az ISTEN és a maga igaz ismeretében nevekedni,
életét naponként Istennek félelmére intézni,
csendes lelkiismerettel költeni
és futásának eltöltése után boldogul végezni.
Fordíttatott angliai nyelvből
a magyar keresztyéneknek e szomorúságos utolsó időkben
kiváltképen való vígasztalásokra és hasznokra
MEDGYESI PÁL
Úr Jézus Krisztusnak együgyű szolgája által.
Debrecenben, 1636.
DR. RAVASZ LÁSZLÓ PÜSPÖK ELŐSZAVÁVAL.
Budapest, 1936.
Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt. Budapest
Felelős vezető: Lombár László.
Besummáló LAJSTROMA e Könyvnek
ELSŐ SZAKASZ
I. |
Az Istennek állatjában, (*) személyiben és tulajdonságiban való nyilvánságos kiírása, amennyire minden keresztyén embernek őtet illendőképen megtanulni és ismerni szükséges. Ezen való válogatott tanuságokkal együtt |
22 |
II. |
Istenével Krisztus által meg nem békéllett embernek életében és halálában való nyavalyásságiról szóló szent elmélkedések |
61 |
III. |
Az Istennel Krisztusban megbékéllett embernek életében és halálában való boldog állapotjáról írott szép elmélkedések, melyekben nem kevés dolgokat találhatni, olvasásra méltókat és igen hasznosakat |
86 |
IV. |
Kegyesség gyakorlástól bűnös embert tartóztató HÉT nagy AKADÁLYOKtól indított elmélkedések, melyek mindeneknek, de kiváltképen a testi bátorságban élő álorcásoknak igen szükségesek |
128 |
MÁSODIK SZAKASZ
V. |
Mint kelljen a reggelt kegyes elmélkedéseken és imádkozásokon kezdeni |
166 |
VI. |
Miképen olvashatni a Bibliát minden haszonnal által |
171 |
VII. |
Reggeli imádság |
176 |
VIII. |
Mint kelljen minden naponként Istenünkkel járnunk |
190 |
IX. |
Estéli elmélkedések |
212 |
X. |
Estéli imádság |
215 |
XI. |
Levetkezéskori elmélkedések |
224 |
XII. |
Házigazdának kegyességéről |
225 |
XIII. |
Háznépnek reggeli könyörgése |
229 |
XIV. |
Ebéd s vacsora előtt s azutánra való elmélkedések és hálaadások |
234 |
XV. |
Zsoltáréneklésben megtartandó regulák |
240 |
XVI. |
Háznépnek estéli könyörgése |
242 |
HARMADIK SZAKASZ
XVII. |
Istenes szent tracta a szombatról, melyben az állíttatik meg, hogy a szombat a hetedik napról a hétnek első napjára változott, nem emberi találmányból, hanem Krisztus Urunknak és az ő apostolinak rendelésekből és hogy a negyedik parancsolat erkölcsökről való s mindenhai az Újtestamentomban is. Végezetre az is itt vagyon, mint kelljen igazán Isten parancsolatja szerint szombatot ülni |
247 |
Vasárnapon mondandó reggeli könyörgés |
293 |
|
XIX. |
Vasárnap estéli könyörgés |
308 |
XX. |
Böjtölésnek és alamizsnálkodásnak igaz és Isten ígéje szerint való módjáról indított elmélkedések |
313 |
XXI. |
Igaz módja az ünneplésnek |
331 |
XXII. |
Úr vacsorájának méltó és becsedelmes vételére nézendő elmélkedések |
332 |
Úr vacsorájával való élés előtt való gyónástétel |
358 |
|
XXIV. |
Édességes magában való beszélgetése a léleknek, melyet a kenyérnek áldása és osztogatása közt kell elmondani |
374 |
XXV. |
Úr vacsorájának vétele után való hálaadás |
382 |
NEGYEDIK SZAKASZ
XXVI. |
Megbetegedésednek idején való magadviseléséről irattatott szent elmélkedések |
390 |
Betegségbe esésed elődedire tartozó imádság |
392 |
|
Mint tégy betegségedben testamentumot |
397 |
|
XXIX. |
Orvosság vétel előtt való imádkozás |
401 |
XXX. |
Betegségről való elmélkedések, melyek az Isten sanyargatásának végeiből (*) hozattatnak ki |
402 |
XXXI. |
Betegségből könnyebbedett ember elmélkedési |
412 |
Meghaló betegnek elmélkedési |
417 |
|
Kétségbeesés ellen való vígasztalások |
428 |
|
Beteglátogatni indultaknak oktattatások |
441 |
|
XXXV. |
Betegért való könyörgés |
443 |
Békételenség ellen való vígasztalások a betegségben |
447 |
|
Halálnak félelme ellen való vígasztalások |
451 |
|
Hét szentséges gondolati és azokon való lelki fohászkodási a meghaló betegnek |
451 |
|
Poenitentia-tartó betegnek kiköltözése tájban közlendő feloldozásának és (ha illendő) Úr vacsorájával való élésének vígasztalásos hasznairól |
461 |
|
XL. |
Utolsó szava az istenes kimúló embernek |
471 |
XLI. |
Martyromság felől való szent elmélkedések, melyekben megbizonyíttatik, hogy valakik a pápistaságért halált szenvednek, nem Krisztus martyri |
472 |
XLII. |
A lélek és annak Idvezítője között indíttatott istenes közlés-beszélgetés a Krisztus keserves kínszenvedésének hathatósságos érdemessége felől |
480 |
Lélek Soliloquiuma, a Krisztussal ő Idvezítőjével való beszélgetése |
490 |
ELŐSZÓ
Beletelt majdnem száz esztendő, míg a keresztyén vallás megtisztított tanításai elterjedtek s megnyerték Európa műveltebb és nemesebb gondolkozású nemzeteit. Kemény munka volt. Ez alatt az idő alatt a keresztyén hit igazságait a legnagyobb elmék vitatták, bizonyítgatták, védelmezték és rendszerezték. Még a legjelentéktelenebb kérdésnél is a legnagyobb gondossággal állították szembe a római és az evangéliumi felfogást. Mindebből az következett, hogy a reformáció nagyszerű üzenete és ajándéka pontos, részletes, iskolás theologiává változott.
Baj lett volna, ha mindenestől fogva theologia lett volna belőle. Ezért szükség volt arra, hogy leírják, hirdessék és gyakorolják a megtisztított vallás igaz tanításait, úgy, mint élő kegyességet. Nemcsak azt hirdették, hogy mit hisz a kegyes ember, hanem azt is megmondották, miképen lehet magukban ezt a hitet táplálni, növelni és gyümölcsét szüretelni. Megtanítottak arra, mit kell tennünk, hogy Isten igaz ismeretébet naponként előbbre haladjunk, hogy ó-emberünk óráról-órára: megöldököltessék és új-emberünk szakadatlanul épüljön. Ezek a kegyesség gyakorlására tanító könyvek több hasznot hajtottak az anyaszentegyháznak, mint a legfélelmetesebb cáfolatok és a legtündöklőbb hitbizonyítások.
E kegyességben gyakoroltató, igaz keresztyén vallásos életre elvezérlő s abban naponként kalauzoló munkák között egyike volt a leghíresebbeknek az a könyv, amelyet Medgyesi Pál ezelőtt háromszáz évvel magyar nyelven közrebocsátott s most másodszor kerül a magyar olvasó kezébe. Külsejére nézve ódon munka, tartalma azonban friss és örökké új. Olyan, mintha antik kupában friss forrás kristályitalát nyujtanák felénk. Nem vitatkozik, nem cáfol, nem bírál, hanem egyszerűen kezünkbe olvassa, nekünk koldus embereknek, az Ige aranypénzét. Nemcsak azt mondja, hogy a keresztyén embernek imádkozni kell, hanem közli az imádságot is. Nemcsak azt mondja, hogy a keresztyén embernek Isten dolgaival kell foglalkoznia, hanem mindjárt megmondja, hol kezdjük, hogyan folytassuk, miként végezzük ezt a szent foglalkozást. Nemcsak azt hirdeti, hogy a keresztyén embernek közösségben kell lennie Urával és Királyával, a Krisztussal, hanem mindjárt elé is számolja, mit mond az együgyű lélek az ő Fejedelmének különböző alkalmakkor és különböző helyzetekben és milyen feleletet vesz reá.
Mindebből újra előttünk áll az a tanítás, hogy a földi élet a Krisztus iskolája, ahol naponkénti lecke vár minket s ahol csak a helyes és folytonos munka árán haladhatunk előre. A kegyességet épúgy tanulni és gyakorolni kell, mint akármiféle művészetet, tudományt, ügyességet, vagy mesterséget. Nem azért, hogy elsajátíthassuk, mint valami ipart, mert a kegyesség Isten ajándéka épúgy, mint a test, a lélek, a tehetség, hanem azért, hogy általa belegyökerezzünk és nagyra növekedjünk Krisztusban. Hiszen az élet sem egyéb, mint olyan művészet, amelyet a gyakorlással sajátítunk el, csakhogy a földi élet akkor fogy el, amikor már legjobban megtanuItuk. De a mennyei, a romolhatatlan élet e gyakorlás által szakadatlanul nő; földi életünkben még csak az elemi iskolát járjuk, oda át jutunk a magas iskolába.
Budapest, 1936. Pünkösd.
RAVASZ LÁSZLÓ
Azoknak a
PATRÓNUSOKNAK ÉS FAUTOROKNAK
névsora, akik előjegyzésökkel lehetővé tették a Praxis Pietatis-nak páratlan olcsó áron való megjelenését. Az egyszerű betűs nevek ref. és ev. lelkészek, vallásoktatók, a vastagabb betűs nevek nem egyházi emberek. A nevek utáni szám a megrendelt példányszám.
|
Ádor Sándor, Ipacsfa Aizenpreisz Dezső, Hidas Angyán János, Pécs Antal Gábor, Csurgó Antal Z., B.-gyarmat (10) Apostol E., Hajdunánás (10) Arany Dénes, Decs Arany Ilona, Bpest Asztalos Jenő, Bpest Avass Ferenc, Körmend Bagossy Béla, Bánhida Bakos Lajos, Balatonarács Balassa Sándor, Kisbér (2) Bálint János, Tab Balla A., Büdszentmihály Balogh József, Nagykőrös Balogh Lajos, Bpest Balogh Vilmos, Bp. (10) Baráth Pál, Nemescsó (2) Baráti József, Kispeterd Bartha Béla, Benk Bartók György, Szeged (2) Basa Sándor, Kajdacs Bede Gyula, Esztár Benedek László, Ordas Benkó Ferenc, Bp. Benkó V., Kúnszentmárton Bereczky László, Csajág Bíró János, Hirics Bocsa Lajos, Bp. Boldizsár Endre, Bp. Boross István, Kaposvár |
Botyánszky János, Mezőtúr Bödecs Károly, Súr Böröczky Béla, Alsóörs Böszörményi Jenő, Szentes Bp. Baár-Madas Leányg. (10) Bp. Ref. Főgimnázium (25) Bp. Ref. Egyházmegye (50) Bp. Ref. Egyházak: Czakó Jenő, Cegléd Császár I. Kaposvár (2) Császár József, Miskolc, Csávássy Erzsébet, Stoob Csépán Elemér, Sásd Csetry Károly, Bp. Csokonai Vitéz Mihály [!], Győr Csonka Jenő, Alsok (5) Csűrös I., Klotildtelep |
|
Darányi Kálmán, Bp. Darányi L., Sárospatak (2) Debreceni Egyház (100) Debreceni Főgimnázium (40) Debreczeny András, Bp. Demeter József, Bp. Dersy Lajos, Bp. Dobrossy Zoltán, Vértes Döbrössy Lajos, Bp. (10) Drenyovszky János, Kispest Dunamelléki Egyh. ker. (50) Durkó Gábor, Szeged (12) Eördögh Árpád, Bp. Eőri Szabó Jenő, Bp. Eperjessy M. Hódmvhely (7) Erdős Károly, Debrecen Falábú D. Hódmvhely (20) Faragó János, Pápa Farkas Bálint, Mátyásföld Farkas Elek, Gönc Farkas István, Miskolc (15) Fazekas Gyula, Karcag Fehér József, Drávacsepely Fejes Sándor, Veszprém Fejszés Endre, Biharugra Fekete Antal, Mánd Ferenczy K. Nyíregyháza (50) Fintor Béla, Nyíregyháza Fodor Klára, Bp. Fogarassy Dezső, Lövőpetri Fogarassy István, Esztergom Forgács Gyula, Bp. (3) Fülep L. Zengővárkony Gál Lajos, Tiszaföldvár Gaál József, Bp. Geguss Dániel, Bp. Gerenday Antal, Bp. Gergely Sándor, Veszprém Gyenis János, Drávapalkonya Győr Sándor, Nagykanizsa Győry Elemér, Győr Gyulay T., Diósgyőrvasgyár Hajdúböszörm. Polg. Leányisk. |
dabasi Halász Lajos, Bp. Harsányi Gusztáv, Debrecen Héderváry-Konth Árpád, Bp. Hegyi Dezső, Bp. Hegyi Sándor, Nagykőrös (14) Herczegh L. Őrszentmiklós Hetey Pál, Vámospércs Hilscher Rezső, Ujpest Horeczky Béla, Cságárd Horémusz Pál, Orosháza Horváth Ákos, Balatonszepezd Horváth János, Zaláta Horváth L., Pestszentlőrinc Hörcsik Lajos, Nyiri Illésy Károly, Bácsalmás Illyés Endre, Debrecen (5) Ittzés Mihály, Győr i. Izsák Gyula, Bpest Jakabfalvy Zoltán, Bpest Jalsoviczky Sándor, Bpest (2) Janó Emma, Bpest Jánossy Gyula, Békéscsaba Jégh Gyula, Miskolc Jindra Teofil, Nemesdéd Joób Olivér, Nyíregyháza Kántor József, Debrecen (2) Kathona Géza, Csákberény Keresztes Ede, Bp. Keresztes Gyula, Kaposmérő Kertész Endre, Debrecen Kiskunhalasi Egyház (50) Kiss Antalné, Székesfehérvár Kiss Géza, Kákics Kiss György, Bp. Kiss István, Felsődobsza (2) Kiss József, Hejce Kocsis János, Szamoskér v. Komáromi J., L.-berény (10) Komjáthy Aladár, Tárkány Komlóssy Ernő, Drávafok Kondói Kiss József, Bp. Konkoly-Thege Sándor, Pápa Konrád Gy., Felsőmocsolád |
|
Kósa Réla, Tivadar Kósa Pál, Rákoskeresztúr Kovács E., Kiskúnfélegyháza Kováts J. István, Bp. (10) Kovács L., Fejérvárcsurgó Kölcsey Sándor, Debrecen Kövér Pál, Ziliz Krón Ferenc, Szarvas Kulin Imre, Debrecen Kurdi Sándor, Bp. Kurucz József, Szerencs Kúthy Dezső, Bp. Laky István, Monor László Zsigmond, Nagysáp Lechniczky Gyula, Bp. Leel-Össy Árpád, Sarkad Lichtmann Livia, Bp. Ligeti Ede, Sajókaza Madarassy Árpád, Pátyod Mády Gyula, Újpest (25) Maholányí László, Miskolc B. Major János, Orci Makár János, Esztergom Makay Miklós, Bp. (10) Makay Sándor, Nógrádverőce Makkai Jenő, Bp. Maller Kálmán, Sopron (2) Marjay G., Békésszentandrás Márkus Jenő, Tata Mészáros J., Balatonszabadi Mezey Béla, Debrecen (10) Mihályka J., Nádasdladány Mike Lajos, Kelebia Mikos Lajos, Dad Mirtse Árpád, Bp. (10) Mogán Ákos, Bp. (5) Molnár Lajos, Dunavecse Molnár Péter, Szentes v. técsői Móricz K., Fonyód Morvay Ferenc, Pécs Morvay-Lutár Sándor, Garé Nádas Gyula, Bp. g. Nagy Jolán, Bp. |
Nagy Erzsébet, Bp. (10) Nagy Gyula, Pátka Nagy József, Miskolc Nagy Kálmán, Érsekcsanád Nagy Kornél, Dunaalmás Nagy Kornél, Ócsa Nagy S. B., Bodrogkeresztúr Nagy Sándor, Pécs Nánássy Andor, Nagykálló (2) nemes Nagy Mihály, Budapest Németh Károly, Lébény Németh Károly, Putnok Németh Lajos, Becefa Neményi Imre, Budapest Noszvaji Egyház Nyáry Pál, Pécs (5) Oláh Károly, Paszab Olasz Sándor, Apostag Panka Károly, Bp. Pap F., Pesterzsébet (10) Pap G., Szalkszentmárton Papp Imre, Miskolc b. Papp Lstván, Bp. (2) Pápai Főiskola (50) Pásztor Dezső, Tabajd (2) Pataky László, Kerca Patonay Dezső, Nagykőrös Pereszlényi Manó, Mohács Perpéth Ferenc, Tatabánya Peti Zoltán, Bp. Pinkóczy Gusztáv, Tarpa Pintér Jenő, Pécs Poós István, Bp. Podmaniczky Pál br., Sopron Porcs István, Budapest Porzsolt István, Újfehértó Pógyor István, Bp. Pozsár L., Kétbodony (2) Prot. Tábori Püspökség (100) Puky Endre, Bp. Rácz Endre, Bp. Ráday Könyvtár, Bp. Raffay Sándor, Bp. |
|
Rákosligeti Egyház (10) Reif Pál, Bp. Sajó Margit, Bp. (59) Samu L., Hódmezővásárhely Sárospataki Theológusok (10) Sebők Tibor, Szob Sík Endre, Mórágy Siklósi Egyház Sikó Zoltán, Őrszentmiklós Sikter András, Soltvadkert Simon Ernő, Dunapataj Sipos Károly, Cégénydányád Sipos Károly, Nagyrábé Soltész Judit, Bp. Somogyi László, Bp. Somogyvári János, Szenta (2) Soós Ferenc, Áporka Soós Béla, Debrecen Soproni Theológusok (25) Szabó Ferenc, Debrecen Szabó Kálmán, Nagykőrös Szabó Károlyné, Bp. Szabó Sándor, Bp. Szakáll Rezső, Császár Szeberényi Zs., Rákoscsaba Szegedi Egyház (50) Szegedi-Maszák Aladár, Bp. Szelényí János, Szarvas Széles Sándor, Bp. (10) Szenczy Mihály, Komárom Szentgyörgyi Jolán, Okány Szigethy Kálmán, Nagypeterd Szigethy K., Siklósnagyfalu |
Szokody Gy., Tiszainoka Szurmó László, Csepel Szutor Imre, Bp. Szűcs József, Alsóőrs Szűcs Ernő, Szentlőrinc (2) Tomay Dezső, Derecske Tornyay József, Szeged Tóth Dezső, Tiszakürt Tóth Lajos, Bp. Tóth Kálmán, Sárkeresztes Tóth Miklós, Tata Tóth-Kása I., K.-K.-Félegyháza Török Pál, Bp. Újhelyi M., Törökszentmiklós Uray Sándor, Debrecen (5) Vajda László, Debrecen (10) Vámossy Katalin, Bp. Ványi Jenő, Bp. Várady Lajos, Szőny Varga Károly, Pécs Varga Sándor, Csákvár (20) Vecsery Lajos, Szentes Végh László, Kecskemét Victor Gabriella, Kkemét (10) id Victor János, Bp. (5) Victor Zsófia, Bp. Vincze Károly, Perth Amboy Vörös Kálmán, Bp. (2) Vrannay János, Balatonboglár Wehner Józsefné, Bp (22) Záborszky János, Paks Zimmermann János, Rajka Zsobrák János, Kaposvár |
|
Cum praeclarum huius libelli utilitatem, in BIBLIA post, LECTOR, praestat pietate libellus UGYANAZON. Nincs oly írás a szent BIBLIA után, Stephanus Medgyesi R. p. t. Sch. Deb. |
4
In
PRAXIN PIETATIS
à Reverendo pietatisque amantissimo Viro.
DN. PAULO MEDGYESI
Ungarico idiomate donatem.
|
Suavis ut armis est potior toga ALIUD. Prae multís aliis librum hunc pervolvere oportet, |
5
|
Aliud. Gemmula grata magis prae magno pondere saxi: ALIUD.
1. Mindenkor jó hírrel s névvel virágoznak, |
6
|
Akarod-é magad sorsát is megtudni?
Libro atque eius Interpreti |
HIRREL, NÉVVEL S ELMÉVEL TÜNDÖKLŐ
Tekintetes és Nemzetes Nagyságos
LÓNYAI ZSIGMOND
URAMNAK,a Felséges Római Császárnak, Német-, Magyar- és Csehországoknak Királyának etc. egyik tanácsának, igaz hazafiának és az Isten Anyaszentegyházának hűséges Patrónusának, nekem kegyelmes Uramnak etc. Istentől kegyelmet és békeséget kívánok a Jézus Krisztus által.
NAGYSÁGOS URAM, nincs nekem arra szándékom, hogy vagy magamat, vagy e kis forgolódásocskámat nagy kerülő cifrás és hizelkedő beszéddel (mellyel sok szép és egyébként hasznos Irások az ő kezdetükben meg szoktak mocskoltatni) kellettessem vagy Nagyságodnak, vagy pedig egyebeknek. Mert csak neve is e könyvnek megcsúfolna és az lenne könyvemet könyvem ellen köszörülni, (*) az együgyű kegyességet alattomban való gőgösségben árulni. Azt mondják közbeszédben, hogy a jó bor elkél cégér nélkül is. A kegyesség maga commendálja magát eléggé, hasznos mindenre (1Tim 4,8) mindenben, úgyannyira, hogy az egész keresztyénség ezáltal (mint valami lélek által) lélegzik. Nem is szükségesb a testnek életére a lélek, mint a kegyesség a keresztyénségre, mert ezé mind e mos-
12
tani s mind pedig a jövendő világon való megajándékoztatás felől tett ígéret.
Nem szükséges tehát itt a sok szóval való commendatio, hogy se a kegyesség tanuló meg ne késeltessék, se e könyvnek mindenfelé elterjedt dicsőséges neve elégtelen dicsérettételünkkel meg ne homályosodjék, se pedig napvilágnál gyertya ne gyujtassék. Elég egy szóval állatnom minden szín nélkül, hogy a keresztyén, idvezülni kivánó embernek az egy Biblián kivül könyv soha ennél hasznosb kezében nem volt. A hit dolgairól való veszekedéseknek tudományát csak a sok ellenkezések tették szükségessé, de a Kegyesség-Gyakorlás önön magában szükséges az idvességnek megszerzésére.
Két dologban áll minden igaz tudomány: Istenünk és a mimagunk igaz ismeretében. Aki e kettőt nem tudja, mindent tudjon bár, de nem tud semmit, ellenben pedig semmit ne tudjon bár valaki e kettőnél egyebet, mindent tud az. Ez amit a keresztyén poeta állít: Qui Christum nescit, nihil est si caetera discit: Qui Christum bene scit, satis est si caetera nescit. Elég lesz (pro praeambulo), ha egy szóval e fordításomnak alkalmatosságáról és ennek Nagyságod nagy neve alatt kibocsáttató okai felől emlékezem röviden.
Én e könyvet (az ő hasznos voltát Nemzetemmel közleni óhajtozó buzgóságomnak tüzétől gerjedeztemben) még Angliában, ama régi híres-neves és emlékezetes Cantabrigai Académiában kezdettem volt fordítani és az Istenről s az isteni tulajdonságokról s a meg nem tért emberi Nya-
13
valyásokról való Tractát jó részént meg is fordítottam volt, melyet ugyanott az én tökéletes Barátomnak, Ruszkai Andrásnak, mutattam is nem egyszer, de sok dolgaimtól s kiváltképen Hazámban való készülgetésimtől tartóztattatván, elébb akkor benne nem mehettem. Hanem aztán itthon Debreceni mesterségemnek első esztendejében, az Ágoston Doctor Vallását megfordítván, (*) a könyvnek bővebb voltáért, a typographus kérésére, e Praxisból némely szép Elmélkedéseket és Könyörgéseket kiszedegettem és az Ágoston Vallásával együtt a Keresztyén ISTEN-félő Debreceni Nemes Városnak, nékem az idegen országi Académiákban vett tudományomnak ISTEN után Okainak Patrónusainak Nevek alatt Anno Chr. 1632. ki is bocsátottam. Ez immár ebben lévén, következendő l633-ban b. e. Molnár Albert érkezék Erdélyből a keresztyén patrónus uraktól Collecta-gyüjteni (*) és itt kin jártában talál egy Gemmariusnál (*) e Praxisra német nyelven (mivel minden keresztyén nemzetek többire már ezt nyelvekre fordították). Midőn a könyvnek becsülhetetlen hasznosságát látná, mindjárt ugyan utában, Ecsedben mulattában, (*) fordításához kezd s az elein egy nehány levelet csakhamar meg is fordít. Azonban érkezék hozzánk is Debrecenbe és mikor a könyvnek mondhatatlan nagy hasznát beszélné, jelentém, hogy olvastam volna én is a Könyvet, sőt egynehány darabokat belőle egybe-szedegetvén ki is bocsátottam volna. Megörüle annál inkább a b. e. Jámbor s kére mindjárt, hogy a német fordítást az angliaival egy-két tekintettel vetnők össze. És
14
holott (*) a német fordításban nagy változások, csonkaságok és kiváltképen a levelek szélin feljegyzett Szentírás locusainak s régi paterek mondásinak (melyekből méh módon gyüjtögette e könyvnek első szerzője e méznél édesebb munkát) elhagyási tapasztaltatnak vala, felette igen kezde engem kérni, hogy az angliai nyelvből fordítanám meg egészen e könyvet szintén oly formában, amint ott vagyon. És több ilyetén beszédink után egyet az elébbiek közül tőlem elvivén, hogy Erdélybe még visszament, nemsok idő mulva, halála előtt, csakhamar, mostani Püspök Uramat levele által találta meg, hogy az egész könyvnek fordítására engem ő Kegyelme kényszerítene, a maga felül említett fordításocskáját is cum Nominum sui et mei Inscriptione (melyet most is nálam tartok) kiküldötte s így fogtam aztán derekasan a fordításhoz. Ezeket pedig nem azért számlálom elő, hogy e dologhoz való fogásomat kényszerítés által löttnek jelentsem. Távol legyen az! Hanem, hogy a fordításnak alkalmatosságát, kezdetit, folyását és annak a Hazája hasznára született b. embernek is újabb és végsőbb jó igyekezetit emlékezetben hagyhassam. Én, ha senki rája nem kért volna is, jó alkalmatossággal e könyvet megfordítottam volna. Mert ugyan fogadásom is tartotta, mivel midőn Braszlóban (*) létemben Angliába vágyakoznám, több sok hasznokon kívül nyelvtanulásért is, fogadást töttem volt Istenemnek, hogy ha békével oda vinne s megáldana, ott való tanuságomnak (*) legelső zsengéjét is neki
15
szentelném. Bizony nem volt elfeledve fogadásom, noha e felindító jó alkalmatosság megelőzött.
Hogy pedig Nagyságos Uram a Nagyságod emlékezetes neve alatt bocsátani szem eleibe e könyvet, háládatosságom az oka, mivel engem Nagyságod nemcsak azzal a közönséges jóakaratjával fogad és fogadott eleitől fogva, mellyel az Ecclesiában lévő igaz Lelki Tanítókhoz vagyon közönséggel, (*) hanem ugyan kiváltképen is részeltetett jótéteményiben. Ide való az, hogy gyermekkori állapotomban a Nemes és Nemzetes ifjú Lónyai István Urammal a bártfai Scholában együtt taníttatott, mely nékem mennyit használt légyen, mostani állapotomban tetszik meg. De még ma sem szűnt Nagyságod meg hozzám való szeretetitől, melynek egy ahány szép jelenségit is nevezgethetném, ha nem volnának akik azokat elégségesképen tudják. Ide járul ez is a Dedicálásban, hogy Nagyságodat e világnak ily sok szorgalmatoskodási között (melyek sokakban nem kevésszer akadályi a kegyességnek) ez idvességes Könyvnek figyelmetes olvasgatása által a mennyei dolgoknak kedvekért valamiben megkéseltethetném (*) és Jonathasként mint valami ellőtt nyíl által meginteném Dávidot, hogy magát megóvná (1Sám 20,20 etc.), mert ez árnyékként múló életnek veszélyes és idvesség akadályoztató gondjainak tövises bokrai között való magaelfeledése embernek, ha látjuk, hogy nem a Saulnak, hanem ama lelkeink után éjjel-nappal sívó-rívó [!] oroszlán módjára leselkedő gonosznak tőribe ejt sokakat. Én meghajtom térdemet a mi Urunk Jézus Krisz-
16
tusnak szent Atyja előtt (Ef 3,14), hogy adjon Nagyságodnak sok gondjai között annyira való ürességet, (*) melyben haladék nélkül igen figyelmetesen ez idvességes könyvet általolvashassa és a Nagyságod istenes józan életét a mennyei idvességes jóknak tüzével inkább-inkább gerjegesse és fényesgesse; mind magát naponként a Pietasban nevelje mindaddig, míg tökéletes kegyesség-gyakorlóvá teszi a Krisztus megöröködött (*) állapotjának mértéke szerint (Ef 4,13), s mind pedig egyebeket (*) a Nagyságod kegyes életének példájával hasonló istenességre indítson. Melyet amint hogy meg is fog e könyv által cselekedni sokakban, azonképen ennek kinyomtatására való bő költségét sok úton vissza is mérje ISTEN Nagyságodnak és a Nagyságodéinak. Ámen.
Sz. Váralján (*) 20. napján Bőjtmás (*) havának, 1635. esztendőben.
Nagyságodnak alázatos szolgája
MEDGYESI PÁL.
A KERESZTYÉN OLVASÓHOZ
A szép módos rendet a tanításban tanúság lelkének nevezi Plato s igazán is. Mert ámbár ugyan nagyságos dolgokról légyen is valamely tanításban, akár élő nyelv, akár pedig írás által a tracta, (*) mindazáltal, ha a tanúságok jó rendben, a tanuló elmének természeti járása szerint nem állattatnak, (*) kiki azok közül maga helyén nem lévén, az elme rútul megtébolyodik, semmit, avagy igen keveset s azt is nehezen és sokára vészi eszébe. Ez alkalmatlanságnak elkerüléseért az eszes írásoknak (*) első gondjuk is az, hogy írásokat jó karban állassák, egész könyveknek (*) minden írását, mint valami arany láncszemeket egymásbafoglalván és egyiket a más után szép renddel következtetvén, mint a feltött fundamentumból a tanuló elme kireméli és várja. Hogy azért mindeneknek előtte én is e könyvnek methodusáról szóljak, énnekem a rend itt igen tetszik. Kegyesség-gyakorlás e Könyvnek neve, mely egészen az embernek életét nézi. Hogy azért az egész életnek kegyes viselését a kegyesség óhajtóknak megmutogathassa, ama nagy fundamentumot veti fel (*) legelsőben is a könyvnek felosztására, tudniillik az istenes Embernek magaismerését. Először azért az ÚRNAK idvességes ismeretiről tanítván, annakutánna az embert ís megismérteti, először is természeti veszettségében (*) és abból folyó nyavalyásságában születésétől fogva az életnek minden idejében haláláig, azután halálában és (ha meg nem tér) elkárhozásában, utolsó napi (*) állapotjában s annakutánna örök kárhozatjában. Ez meglévén, még az újonnan született embernek mind életében, halálában s idvezülésében, mind pedig az utolsó ítéletkori és azután az örökéletben való boldog állapotjáról tanít, melyekkel az embert a kegyes életre csudálatosképen felindítja. És az ellenvaló akadályokat elhárítván, embernek mindennemű állapotja szerint szent elmélkedéseket és imádko-
18
zásokat ír eleíbe, úgy mint egyes-állapotjában akárhol lévén, reggelre, estére, éjszakára. Azután megint házanépestől, reggelre, ebéd- és vacsorakorra, estére, templombamenésére, prédikáció hallgatására, vasárnapjára, bőjtölésére, inneplésére, ÚR vacsorája vételére. Ezeket az egészséges állapotra intézi. A beteg állapotban gyakorlandó kegyességről is mind a lélek kibocsátásáíg tanítást tészen. És végezetre, ha martyrumság találná a kegyes embert, abban is illendő kegyességet tanít. Mindezeket a Jézus kínszenvedése felől való két igen szép áhitatosságokkal fejezi be. E methódust a következendő Lajstromból megtekinthetni.
II. Amely szók Cursiva-val, folyás-nyomással (*) gyakoroltattak, nagy részét mind Szentírás szavai, a 1ocusok többire mind a könyv karéján vannak. Ahol pedig a bizonyítások bővebbek, hogy a kegyesség tanuló meg ne vétkeznék, (*) a. b. c. rendi szerint jegyeztetik fel a concordantia. (*) Aminemű különös betűt azért ott benn a contextusban (*) látsz, kinn a levél szélin is olyant keress ugyanottan ellenben s ott találod a locust, melyet ott benn olvassz.
III. Az akadályokban és a léleknek s testnek nyavalyásságiról való elmélkedésekben nem a töredelmes szívű Bűnösöknek beszélnek, hanem az Istennel játszadozóknak és a térhetetleneknek. (*)
IV. Mivel az angliaiak könyörgésükben királyokat és a királyi maradékot ugyan neveken nevezik: a mostani KÁROLY Királyt és a b. e. Friderik palatinati fejedelmet, (*) Erzsébet fejedelemasszonnyal (ki megnevezett KÁROLY Királlyal egy) mindenütt neveken említik, én itt a hypothesist thesisre szabtam, a kinevezést elhagyván csak közönséggel (*) említem a Királyokat és Fejedelmeket.
V. A régi Doctorok-nak Mondási, (melyekből s a Szentírásból e könyvnek szerzője méh módjára gyűjtögette e PRAXIST), szóról-szóra, úgy, amint az author citálja, le vannak írva, melyekben ha hol (*) görög ige fordul elő, deák betűkkel kellett leírnuak, a görög betűknek typographiáinkban való szűk (*) voltok miatt.
19
VI. Mivel e PRAXIS az ő hasznos voltáért minden esztendőnként Angliában kinyomtattatik, ennekokáért kiváltképen a Szentírás locusi-nak feljegyzésében sok változás, egyeledés (*) etc. esett; ahol sok dolgaimtól érkeztem (*), a megegyeledett és elváltoztatott citálásokat, főképen az Isten felől s egyebet is, sok helyen helyre állattam. (*)
VII. Ha kitől lehetne (*) a fordításnak (ahol a szókat nem annyira kell vizsgálni) az én ítéletem szerint úgy kellene esni, hogy ne ismernék fordításnak, (*) fonákul az írás ne esnék, azaz amit magyarra kellene fordítani, annak nem deák, német, anglus formán, hanem magyar módon kellene esni. Igazán mondom, igyekeztem ezen, aholott reája nem érkeztem, (*) legyen a jó igyekezet elég neven. (*)
VIII.. Lehetnek oly emberek, (hallottam magam is) kik csak szájok ízént akarnak, hogy esnének mindenek, nevezet szerint pedig a virgulákban, (*) ama fülek gyönyörködtető gyermeki énekes egybenzengést megkívánnák; udvari pipere nélkül akármit is semminek tartanak, semmit a dolognak mivoltára nem figyelmezvén. (*) Akik ilyenek, énnékem úgy tetszik, hogy a írásnak különb-különb formái és módjai között különbséget tenni nem tudnak. Hallod-é nem egy ruha illeti a királyt és a koldust, a szegényt és a boldogot, a kevélyt s az alázatost. Egykor Lysias Socrates oltalmára egy jeles Oratiot declamál (*) (Erasm. l. 3. Apoph.); Socrates végighallgatja az Oratiot s mond: Praeclara et elegans Oratio est, sed non convenit Socrati, azaz: Szép és jeles Oratio, de nem Socratesnek való. Miért? – úgy mond – Lysias. Felel Socrates s mond: Nonne fieri potest, ut amictus aut calceus elegans fit aut pulcer, qui tamen alicui non conveniat, azaz: Nemde, nem lehet-é Lysias, hogy valamely öltözet, avagy saru ám akármely jeles és szép légyen is, mindazáltal nem minden lábra illik. – Nevetséges dolog volna bizonyára Szentírás felől procátori piperével (*) szólani, csak (*) a Philosophia sem szereti a törvényben való hímezett-hámozott beszédet, s hát a Theologia hogy szenvedhetné? PRAXIS PIETATIS e Könyv! Igen rút dolog volna azért a Pietasról affectate (*) írnunk, az alázatost
20
gőgös köntösbe öltöztetnünk. Nem szókat, hanem hasznos dolgokat adnak itt elődbe. Egyébként, ha helye lett volna, rhythmicákat (*) is netalán írhattunk volna. Ha nem tetszik, nem néked írtuk. Aki kegyes életet szeret, az nem annyira a szókra, mint az idvességes tanúságokra vigyáz. (*) Te pedig kegyes élet óhajtó istenfélő Olvasó, élj e munkával idvességesen és ha mi (*) hasznod lészen, Istenednek, a fogyatkozást pedig nékünk idvességed szomjúhozó munkások gyarlóságának tulajdonítsad.
Légy egészségben!
MEDG. PÁL